Majdmeg

(J. D. E. írása)

---

Az imént elsomolyodtam

Esztendeje majd meghaltam...

Itt is ott is lettem volna

(Vagy... nem volna)

Nem tudom most meddig leszek

Jót, ártalmast meddig teszek

Harapok és nyelek-e még

Lesz-e elég

Tán a levés jön magában

Öt elemnek viharjában

Bár hajam már nem borzolja

Nem kócolja (úgy)

Én változzak, vagy a világ?

Nem nő szaporábban s több virág

Mert én éppen úúúgy akarom

Nem hervadom

Hány még a végállomásig?

Öreg Pípás nagyot ásít

Lőn egyáltalán a nagy cél?

Az ember fél

Egyszer megijed másszor nyugszik

Olykor kis neszre is ugrik

Furcsa szerzet a megszokás

Rút versenytárs

Lenyugodni nem lennék rest

Megálmodnám mért ress veres

Az életnek színe java

Lelkünk tava

De lássuk miről fest a holnap

Milyen színű lesz a tópart

Megérem és elmesélem

Megígérem!