(RUDIE FULLERTON írása)
"A szél nem ül le és nem áll fel.
A szél nem képes megpihenni.
Ha nem fúj, léte nemlét.
A szél vagy van, vagy nincs."
Újonnan kitalált ősi kínai bölcselet
Halványan emlékszem csak néhány momentumra. A fény elfojtott agressziója pirkadatkor talált különös manifesztációjára. Ama verőfényes reggel eseményei életem meghatározó élményeinek sorában foglalnak helyetö. Anyám elkészítette szokásos reggelimet. Akkoriban két-három falat több, volt, mint négy. A meghatározó élmény... nem tudom mi volt. De az volt.
Tegyük fel, hogy felteszünk egy pohár vizet a polcra. Csak tegyük fel. Ha nem tennénk, lent maradna. Ilyen a víz. Hasonló a szélhez, de mégis más. Próbáljunk meg szelet feltenni egy polcra. Vagy egy szelet vizet. Csak tegyük fel, hogy feltesszük. Feltételezni sem lehet a feltételét. Ilyen a szél. Hasonlóan a vízhez, csak teljesen más.
A szél lesz. A víz van.
Erre az eszmefuttatásra nem a tréfa miatt tértem ki, bár nehéz nem nevetni szellemessége miatt. De próbáljunk meg most a következőkre figyelni. Elemi jelentőségű kívánalom lenne, hogy amikor emberek beszélgetnek, ne csak halljuk, hanem meg is halljuk azt, amit a másik mond. ... Amit mond, a fülünkkel halljuk. Amit mondani szeretne, azt nem. Nem csak halljuk, értelmezzük, processzáljuk is azt. (Ez az eszmefuttatás szükséges ahhoz, hogy a következőket értsük.) A lényege fokuszálva kis túlzással tulajdonképpen egyébként igazándiból valójában kábé a világot meghatározó ügyek függenek ettől az egyszerűnek gondolt, mégis annyi sérülést elszenvedő dologtól, ügytől, cucctól, izétől, hotyshíjáktól. Mert bármennyire tűnik természetesnek a hétköznapokban a front, a mögöttes koncepciót is fontos érteni. Valószínűleg a két értelmezés közti völgynek nagy szerepe van. Hogy ez ok, vagy okozat-e, arról eltérő vélemények feszülnek egymásnak. Egyesek szerint mindkettő. A szél felkorbácsolja a vizet. A víz hőhatásával létrehozza a szelet. Közvetlen és közvetett folyamatok eltérő eredővel és hatóerővel. Fizika és kémia. Tudomány és áltudomány. Evidencia és empíria. Tom és Jerry. Hamburger és répa. A párhuzam világos. A víz a szél által önmagát korbácsolja. Aqua flagellans est.
A víz önkritikus.
... de annak idején, amikor még a víz sem volt önkritikus ez nem volt ilyen egyértelmű. Pont annyira nem tudhatja ezt a laikus olvasó, mint előemberünk követői. Nem sok változott az évmilliók alatt.
Persze ez az egész nem igaz, mégis rávilágít arra, hogy beszélni nem ugyanaz, mint elmondani. A beszéd esetében egy egyirányú kifelé áramlás folyik visszacsatolás nélkül (output – kitesz). Az elmondásnál két folyamat zajlik egymás mellett, az információ átadása, és az annak megértését folyamatosan ellenőrző visszacsatolás, (feedback – etesd vissza). És hallgatni sem ugyanaz, mint meghallgatni (listen – pluslisten). Egyszerű közhelyek (publicplace) is lehetnének ezek, ám mély sajétélménnyé felemelve a (the) kommunikációt minden értelmet, illetve új értelmet nyer (sense – new sense). A szél süvít, a víz zubog. Az ősember nyög, az új ember dünnyög.
Egy alkalommal a következő párbeszédnek voltam fültanúja. Két mester beszélgetett az élet vizéről és a szélről.
- Mit gondolsz, blaus?
- Blaybus.
Aki érti a fenti párbeszédet, annak nem is érdemes tovább olvasnia. Aki viszont nem tudja mit jelentenek fenti szavak, annak teljesen felesleges. De ha a kedves (vagy bunkó) olvasó úgy gondolja, hogy jobb a szemét, látását, testtartását, gerincét rontva hülyeségeket olvasni a helyett, hogy kint mozogna a természetben, és tenne valamit a saját egészségéért, nem várva, hogy majd valaki megmondja helyette a neki is egyen jó tutit, a frankót, az bátran folytassa!
Commentaires