(Bruce Wayne írása)
...de nem!
Mintha valami megmozdulna.
Az utolsó utáni halálsikoly bosszúja?
Érzem, ahogy az urna,
mint Mózes előtt a Vörös-tenger,
parancsra ketté válik
és a halott porait szórja beleimbe,
hogy így kerüljön végül a méreg ereimbe.
Ekkor valahonnan a réveteg messziből,
mint régóta szunnyadó vulkán mélyéről a fortyogva feltörő láva,
lelkem egyszerre sikítja, kiáltja:
Állj!
Mit (t)ettél te ostoba?
Hisz saját léted áldozod fel e pillanatnyi kéjt ígérő,
mégoly mohón igéző,
de tested-lelked elemésztő
sertés frikandó oltárán!
Igen,
ez az én személyes drámám.
De nem,
ki vele!
Merítsd az ujjad mélyen a torkodba le!
S mint a habzó hullámok gyilkos fodra alól kibukkanó fej,
úgy lélegzek én is fel,
és újra ébredő erővel süvítek,
mint a nagyok.
Hát persze...
én már örökre VEGÁN maradok!
Commentaires